El innen.
Messzire, vagy nem olyan nagyon messzire, ide (fürdőzni), vagy még inkább ide (élni). Fogjuk a gyerekeket, és elmegyünk, mert van olyan hely, ahol várnak, és ezt nem viccnek szánják és ahol ezt is komolyan veszik.
Elég lett, mindabból, ami körülvesz, ami visszahúz.
Van ez a vicc, hogy a pokolban üstökben rotyognak az emberek, országok szerint szépen szétválogatva. Van német, orosz, és magyar üst is. A német szélénél "Kimászni tilos" tábla, az orosznál fegyveres őrszolgálat, ennyi elég, hogy senki ne másszon ki. A magyar üstnél senki. Hogy miért? Ha valaki ki akarna mászni, a többiek visszahúzzák.
Tessék magunkba nézni. Tudom, hogy nem reprezentatív a minta, de figyeljük a békávét, kötjük a pályát, ahol megint állunk, és megyünk inkább autóval. Tenger hiányában a rákon is csak csámcsogunk. És hogy a homár nem rák? Semmi sem csak az, aminek elsőre látszik.
Akinek az a véleménye, hogy inkább maradnunk kellene, ossza meg velünk. Addig is, nem elsősorban magunk miatt költözünk.